A törölközés

hasznos dolog. Többek között azért is, mert az egyik mozdulattól kioldódott a görcs a hátamból. Ideje volt.

Kishal úgy döntött, ideje egyedül talpra állni a szőnyeg közepén. Ne kelljen mindig a fal, vagy a szülő keze. Ha lúd, legyen kövér, úgyhogy az éppen játékként szolgáló egy kilós súlyzót fogva állt fel. Halacska meredten nézte. Masszív a kishal. Úgy kellett rászólni, tegye le a súlyt, mert még kicsi hozzá.

Jövő héten megint átnézünk osztrák oldalra. Jó volt a kebab, kell repeta. A kocsi is így gondolhatja, mert a turbó nyomásmérő műszer, ami előző úton valamikor hazafele megállt, most újra működni kezdett. Biztos lelke van.

Nyehehe.

Meghúztam az oldalamat, alig bírtam aludni az este. Bárhogy feküdtem, húzódott és fájt. Közben halacska békésen aludt, közben néha köhögött és tüsszögött. Kishal már túl van a náthán, elvileg én is, ha vissza nem esek.

Kishal a következő fogát növeszti, emiatt nem mindig akar enni, matat a szájában és nyálzik. Múltkor, amikor hazaértem, már jött az előszobához, lesett nagy kerek szemekkel, aztán visszament a szobába. Még kétszer eljátszotta ezt, mire rájött, hogy tényleg én vagyok. Ennivaló volt.

Lelkesen nézegeti a képeskönyvet, amit előző névnapjára kapott. Már nem csak a nagy képeket, hanem a részleteket is figyeli.

Féltengelyt cseréltem a kocsiban, mert az ősszel berakott használt nem vált be. Kerestem féltengelyest, találtam is a pusztában. A cucc hamar meglett, úgyhogy egy kies szombaton alábújtam a kocsinak. Minden csavar azonnal mozdult, meglepően hamar végeztem, és csak egész kevés helyen szaggattam szét a kezemen a bőrt. A legközelebbi osztrák kiránduláskor kiderül, ráz-e még a kormány adott tempónál.

Közben töröm a fejem, miért volt olyan furcsa színe a leengedett váltóolajnak. Piros helyett pirosasbarna. Pedig csak 6500 km volt benne, ellenőriztem a kockás füzetben.

Motornak lekaptam a hengerét, készül a hengerfúrás, új dugattyú, teflon bevonatos palásttal. A dugattyú tetejére tetetek kerámia bevonatot, és meglátom, így mennyire bírja a 11-es kompressziót. Pár hét, és készülnek a dolgok.

Megvan az időpont

az osztrák bankba. Pár nappal későbbre simán vannak időpontok, nem kell hinni a rémhíreknek. Ez a mi kormányunk már annyi mindenbe tenyerelt bele egy porcelánboltban vakaródzó elefánt finom precizitásával, hogy már azt sem hiszem, amit kérdez. Nem kiszámíthatóak, nem beszámíthatóak.

Az egészben az a kínos, hogy pont most, amikor évek után végre értékelhető pluszban vagyok, akkor vigyorog szembe a masszív infláció és az államcsőd légies szelleme.

Nagyszülőktől, dédszülőktől a földeket és a termelő eszközöket vették el, szülőktől a rendes nyugdíj lehetőségét a rendszerváltással, tőlünk az értékelhető nyugdíjat egy törvényben rögzített, de mindig egyaránt jó erkölcsbe ütköző módon. Vajon mennyiben különbözik két bőrkabátos, gumibotos idegen éjfélkor a nappaliban attól, ha az ember leendő nyugdíjának jogszabály szerint csak 75%-át fogja kapni, mert csak? Éljen a szabad választás lehetősége.

Végül elvitték

a hűtőt, nagyjából egy hét múlva hozzák vissza. Kíváncsi vagyok, mi volt a baja.

Találtam szimpatikus gépműhelyt, aminek örülök. Beszélgettem a dugattyús emberrel és a hengerfúróval is pár percet. Úgy tűnik, spéci cucc lesz a motorban. Szét kellene szedni a hétvégén, és elvinni a hét elején a műhelybe. Elég húzós ára lesz, de valamit valamiért.

Kishal a kilencedik fogát növeszti, derekas nyálcsomók közepette. Szorgosan járkál, feltartott kézzel és zsebhez szorított kézzel egyaránt. Játszik, rötyög, ordít, visít, ami épp célravezetőnek tűnik. Holnap családi ünnepség, ott fog trónolni az asztalfőn.

A hűtőgépszerelőre

vártam. Négy órás intervallumban ígérte, hogy érkezik. Álmos voltam még, kicsit untam is magam. Előbogarásztam a tűt és a cérnát, és nekiláttam rávarrni a motoros nadrág fél cipzárját a dzseki leffentyűjére. A húsz centit egy óra alatt sikerült abszolválni, ami talán nem rossz egy amatőrtől. Gyűszűt kellett használni a kemény szövetek miatt. Ezeket nem férfiujjakra tervezik, sajna.

Az összecipzározott leffentyűvel abszolút nem fázik a hátam. Ellenben a hasamnál áll el a dzseki a nadrágtól, ott jön be a hideg. Két pulóver kell alá, az tömi ki megfelelő mértékben. A nadrágon van körcipzár a derékrészen, de ehhez a saját dzsekije kellene. Újabb vagyonért. Annyira nem vagyok gazdag, bármennyire profi a cucc.

Erősen készültem

kicserélni a kocsiban a hidraulika mosót friss folyadékra. Emellett napok óta furcsa tócsák jelentkeztek a kocsi alatt, zavart a dolog. Beszabadultam végre a garázsba, kinyitottam a gépháztetőt. A bal gólyalábnál furcsa tócsa lakott. Tekergettem kicsit a kormányt, mire kiderült, hogy az elpattant tápcső csak jobbra tekert kormánynál ereszt, máskor még nem. Szép kilátások. A tápcső pont a hidraulika tartály mögött lakott, egyszerre kellett a kettőt szerelni.

Motorra ültem, elügettem a szakboltba az addigra méretre szabott új csőért. A gyári adatbázisból néztem a hosszat, indulás előtt telefonon rendeltem a csövet.

Kiműtöttem a hidraulika tartályt, aztán kiműtöttem a likas csövet. Csak az egyik hollander volt berohadva, egész könnyen kijött. Betettem az új csövet, méretre hajtogattam. Közben száradt a kimosott hidraulika tartály és a szűrők. Volt még lebegő kosz a mosólében, a tartály és a szűrők viszonylag tiszták voltak.

Mindent visszapakoltam, feltöltöttem a tartályt friss olajjal. Indítottam, és vártam, hogy a szivattyú légtelenítse magát. 20 perc után kezdtem aggódni. Aztán rájöttem a trükkre. Motor járat, leállít, majd levegő és nyomás leereszt. Ezt párszor megismételve felébredt a rendszer, tornázott le-fel az autó, működni kezdett a kormányszervó.

A következő lépés a fékrendszer átmosása lett. Sorba mentem a kerekekkel, levenni, cső a légtelenítő csavarra, másfél-két deci kienged hátul-elöl. A vicc kedvéért egy kerék nem akart lejönni, csak hogy ne unatkozzak.

Végül minden kész lett. Új cső a helyén, a kocsi emel és süllyed, finoman rugózik. Régebben alulról emeléskor felvillant a vészjelző, mert lecsökkent a nyomás. Most ez megszűnt. Valószínűleg kijött valami kosz a rendszerből, kisebb a szívási vagy nyomási ellenállás.

A nadrág

jó. Kipróbáltam tegnap, nem fagyok bele. Másfél órát voltam benne. A dzseki kicsit átizzadt, pedig nem volt több 5 foknál, a nadrág viszont száraz volt és szagtalan. Ami hiányzik, az a kantáros rész és a magasított derék. Az lesz, hogy szerelek cipzárt, és össze lehet majd cipzárazni a dzsekivel.

Nagyon jó volt végre motorozni egyet a nagymotorral. Kicsit melegebb lehetett volna, de ezt dobta a gép. Örültem a fénynek, a száraz aszfaltnak. Szerelni kellett kicsit, megégettem a kezem, de nem izgatott.

Kellemes karácsony este sikeredett. Ettünk, ittunk, beszélgettünk, nevettünk, csomagokat bontottunk. Kishal a díszeket tapogatta, táncikált, billegett, tapsikolt. A csillagszórót nagy kerek szemekkel nézte. Ma már önállóan végigsétálta a lakást, többször, oda-vissza. Pár hét, és habozás nélkül fog önállóan közlekedni. A nyála megint folyik, a szájában is gyakran turkál. Valószínűleg újra foga nő.

Természetesen melóval kezdem az újévet, reggel 9-re haptákban kell állni. Muszáj lesz benézni a héten a melóhelyre, a feladatot előkészítendő.

Jó, ha az ember nem mossa a kocsi motorterét. Szivárgást fedeztem fel a gázolaj szűrő nyomóoldali csonkján. Lehet, ezért indul hidegben dadogva a kocsi. A műanyag kiömlőcsonk összehúzódik, a levegő bemegy, a gázolaj kiszivárog. Meg fog kelleni csinálni.

Kinézek az ablakon

és látom, szállingózik a hó. Még elolvad, meleg van, nem fagy. Párolog a város, fűti a levegőt. Olyan nagyon nem örülök. A napokban kerül rendszám a nagymotorra, ki szerettem volna próbálni. Hűvös nem gond, csak száraz legyen az út, ne legyen latyak és jég.

Röhejes módon rám szakadt a mikulás puttonya. A nagymotoron kívül, de leginkább hozzá lett goretexes motoros nadrág, baromi drágán egy egységsugarú magamfajta felhasználónak. Azért mertem megvenni, mert korábban teljesen véletlenül vettem egy szintén méregdrága goretexes cipőt, amelybe nem izzad bele a lábam. Most drukkolok, hogy a nadrág is ilyen legyen. A régi nadrág 20 fok felett szabályos szauna volt, izzadtam és a csizmába gyűlt a lé. Olcsó volt és nem fújt át rajta a szél, míg a műanyag impregnálás szét nem vásott az ülepénél. 25e km nem játék, annyit bírt rajtam. Az árához képest nem volt rossz.

Nézegettem a boltban mindenféle más nadrágot. Ami olcsó volt, és tetszett volna, az már elfogyott. Ami volt, az nem volt vízálló, külön esőálló betét és külön melegítő betét volt hozzá. Nem vagyok olyan, aki egy felhő láttára megáll átöltözni, úgyhogy ezeket kihagytam. Kíváncsi vagyok, hogy fog muzsikálni a sokkal drágább cucc. Ja, és ez mosható gépben, nem lesz légyölő szaga. A régit hiába sikáltam kefével a kádban, kicsi szaga mindig maradt.

A puttonyból futotta egy másik laptopra a tízéves helyett. Szegény már annyira lelassult, hogy hosszú percek kellettek az XP felállásához. Most friss, virgonc gépezet van. Alsó árkategóriás, randa külsővel, de a bele elég szimpatikus.

Még mindig van kicsi a puttonyból, legyen, amit elvisz az államcsőd tavasszal.

Azt hinné

az ember, hogy így karácsony fele lassan minden kifut, leáll, béke, szeretet, fenyőfa.

Ehhez képest mindenki rohan, ügyintéz, jaj csak beleférjen, eddig nem volt rá idő de most. Hömpölyög a vásárló tömeg, szólnak az idétlen amerikai karácsonyi számok, nyúzott arccal néznek az órára a pénztárosok.

Lassan csordogál

az idő, mint álmos folyóban gondolkodik a víz. Szürkén nevet a körötte nyüzsgő hangyabolyon, rácsodálkozik, és nem érti.

Kishal jobban van, most én hordok kisebb lufit arcom egyik fele helyett.

Lábalok ki a kazal melóból, már csak pár asztag van.

Felhívott ismerősöm, a zseniség minden stigmájának élő bemutatója. 16 percig beszélt a telefonba, egy Hrabal novella kimértségével és lényegre törésével.

Kishal náthás.

Szörcsög, szipog, folyik az orra. Jobbára este zavaró ez, mert napközben talpon van, a lé meg kifolyik belőle. Este azonban vízszintes, lehet szivattyúzni az orrát a szörcsögés intenzitásától függően. Néha fel is sír, ha nagyon elzáródott az orra. Halacskának nehéz estéje volt, sokszor kelt fel hozzá.

Nekem meló, év végi káosz, meg megint pár púp szakadt a hátamra. Vibrál bennem a stressz, agresszív vagyok.

Leárazást láttam motorboltban. Kéne venni másik motoros nadrágot a majdnem kihízott, ülepén szétvásott helyett.

Van benne

valami börleszk báj, amikor reggel hatkor nyílik a liftajtó, és munkásbakancsok kezdenek kifele trappolni belőle. Döng a vaslépcső, csörögnek a szerszámok. Aztán műanyag izé súrlódik a linóleum padlón, felvisít a kisflex, és megtelik zörejjel a tér. Halkan sercen a vágódó műanyag, az acéllemez sokkal hangosabban sírna. A hangokra a nap is felkel, álmosan kezd hunyorogni valahol a szomszéd házak mögött. Mire rendesen felébredne, már elhallgat a lépcsőház, csak a műanyag forgács maradt, és a kicsit malteros ujjnyomok a liftben az érintő képernyőn. Fél hét.

Temetős év

ez. Nagyszülő, aztán halacska nagybácsi, aztán most haver, és halacska másik nagybácsi is esélyes, szegény. Nem jó, nem szeretem.

Eszegetek, amikor

csörög a telefon. Bemutatkozik, bankos kislány. Eszembe jut az arca, csinoska, régen rendes volt, amikor ügyet kellett intézni. Mondja, új termék. Gondolhattam volna, munkaidő után telefonál. Kérdem, hitelkártya-e. Mondja, igen. Akkor köszönöm, nem kérem. Mondja, ezzel pénzt lehet keresni, x% visszajön. Kérjek időpontot, mesél róla. Kérdem, fenn vannak-e az infók a bank honlapján. Fenn vannak. Nehezen elbúcsúzom, nagyon mondaná. Nem kérek időpontot. Leteszem a telefont.

A kisördög azért motoszkál bennem. Feltúrom a banki honlapot. ÁSZF, átpörgetem. Éves díj, havi rendelkezésre állási díj, kezelési költség. Számok külön mellékletben. Megkeresem a külön mellékletet, átpörgetem. Előveszem a számológépet, pötyögök kicsit. 12x2+4=26e Ft éves költség, szép. Nézzük a megtakaríthatóságot: 500-1000 Ft/hó, a jelenlegi kiadási szintemen. Ha spórolnék, csak kiadásaim vannak. Ha a kiadásaim bizonyos szint felett vannak, akkor spórolnék valamennyit a nagy kiadásból. Csóválom a fejem. Ez sem nekem való. Még nem tollas a hátam, néztem a tükörben.

Néha rámjön,

hogy le kellene cserélni az öreg olajkályhát egy selymes hangú öreg V6-ra. Kicsit filozofálok, előveszem a számológépet, számolok. A 70%-kal nagyobb üzemanyag költség mindig visszaránt a földre.

Kishal nekilátott halandzsázni. A hanglejtés, a hangerő már megvan. Lassan jöhetnének az értelmes szavak. Közben kapott multifunkciós hintalovat. Tesztlovagláskor szélesen vigyorgott. Ahogy nézegetem, hamarosan érkezik a harmadik foga.

Melóhelyen egyszerűen nem lehet dolgozni. Szellőzés nincs, napfény van, meleg van, a levegő áll. Tócsa nő a karom alá az íróasztalra.

Kocsin cseréltem féktárcsákat. Kemény ára volt, még kedvezménnyel is. Azóta egész erős fékhatás lett. Meg folyamatos halk nyiszogás. Meg kiugrott az egyik kézifék bowden. Ideje megint alámászni, visszaakasztani.

Kókadt vagyok,

és ez igen kellemetlen, ha amúgy is hétfő van. Vége a szabadságnak, főnök szeretettel vár.

Kishalat megkereszteltük. Jól bírta, csak a gyertya lángját akarta mindenáron megfogni. Húsz fő feletti nagyobbacska buli lett utána. Még nyögöm. Főpróbának nem volt rossz.

Lassan vége

a nyárnak. Kishal napok óta össze-vissza járja a szobát. Mászni még nem tud, de gurulásos technikával meglepően pontosan odajut, ahova akar.

Melókkal el vagyok maradva, de próbálom utolérni magam. Tán sikerül.

Kocsin nyiszorog a fék, mértem tárcsákat. Kettő a négyből mm-ekkel a kopáshatár alatt van. Ajaj. Fog, csak porosodik. Cserélni fog kelleni.

Motort előszedtem, mentünk egy kellemes kört halacskával. Fagyiztunk is, jó volt.

Másik motorral csak szenvedek, napokat.

Utálom azt

a madarat, amely röptében pont a félig leeresztett ablakot célozta meg a parkoló kocsin, és a trotty az üveg élén és a belső könyöklőn landolt. Pucolhattam, szagolhattam a melegben. Pfej.

Futómű összetartás beállítva. Minden oké elöl, hátul viszont a bal oldalán gyengül a lengőkar csapágy. Kezd kifele dőlni a kerék, figyelni kell. A klímát feltöltettem nyomjelzővel, kéne keresni UV lámpát, mire szivárog és nyoma lesz.

Egész nap a városban loholtam, ingáztam, ügyintéztem. Fárasztó a szabadság.

Kishal kezdi

nem szeretni a tápszert. Szopik, amennyi van, aztán faarccal elfordítja a fejét, ha az ember cumisüveggel közelít. Ellenben ha érkezik az alma vagy a banán a kiskanálban, azonnal nagyra tátja a száját. Enni leginkább állva vagy ugrálva szeret, ami miatt kicsit nehéz megcélozni a száját. Evés közben néha buborékot fúj vagy tüsszent, könnyen elképzelhető eredménnyel.

Melóhelyen kellemes kerti parti volt. Kaja, pia rogyásig, jó hangulat, szép környezet.

Kocsin meg kellene nézetni a futóművet, nem jó a hangja.

Sok meló van a nyárra, már előre fáradt vagyok. Kéne összerakni nagymotort, bizsereg az agyam.

Kishal sikongat.

Még csak pár napja csinálja, de már megfájdult párszor a fülem. Kegyetlen vékony, magas hangokat tud kiadni. Remélem, nem tart sokáig.

Holnap jelenés nagyfőnökkel, még nagyobb főnökkel. Aggódok némileg miatta.

Küzdök a mátrixokkal meg a homogén koordinátákkal. Kéne mindenfélét csinálni őszre.